2008. március 12., szerda

MAS ALLA DEL TERROR (1980)

Tomás Aznar, spanyol
A "Terroron túl" (ez lenne a cím) egy megkésett spanyol LAST HOUSE ON THE LEFT, szupernaturálisan módosítva: motoros banda fegyveres rablásokból szerzi a pénzt drogra. Éppen egy büfét pakolnak ki, amikor közbelép pár zsaru --- --- a túszul ejtett házaspár kocsijával lelépnek és egy családi háznál kötnek ki valahol vidéken --- a házban egy öreg néni fogadja őket, akit egyből helyben hagynak, majd rágyújtják a berendezést --- mielőtt szénné égne az öregasszony (és az emeleten lévő unokája), megátkozza gyilkosait --- --- jön egy vicces jelenet, amiben egy autórádió önállósítja magát és szól belőle valami horrorfilmzene --- egy romos templomnál találják magukat a semmi közepén ------ a helyet megszentségtelenítik ("Ficken und töten, das ist der grösste!") --- a női túsz beleszeret (!) az egyik bőrdzsekisbe és egy nagyot kefélnek a szenteltvíztartón --- --- a templommal szemben áll egy viskó, ahová beinvitálja őket egy kisgyerek (=az unoka) --- elmeséli, hogy a templom alatt lévő katakombában kincs van --- lemennek és az eddig egy Derrick-epizód művészi igényességével előadott film átmegy egy aránylag atmoszférikus zombiattakba --- --- kezdődik a bodycount, a templom falán lévő festmény eredménytáblaként funkcionál (ha valaki meghal, egy fej átváltozik koponyává!) --- --- nagymama felrobbantja az utolsó áldozat fejét ------ és unokájával együtt beleballagnak a szomorú tájképbe.
A mellékelt képek talán visszaadják a vhs-kazetta utánozhatatlanul sötét hangulatát, gyanítom, hogy pengére remaszterelve sem lesz más, mint ami: egy agyament katalán horror, a célközönség talán a vidéki moziklubbok katolikus egyletei, akik bizonyára jól elszórakoztak azon, ahogy a városi büdös rokkerek elnyerik méltó bűntetésüket, ráadásként pedig kaptak egykét cicit is mutiba. E primitívséghez nagyon is illik a sivár andalúz vidék, ahol megállt az idő és a népek tán még a ma is hisznek a ráolvasásban. Ez a rusztikusság a spanyol fantastico védjegye volt; a MAS ALLA sem kivétel, csak valamivel nyersebb és direktebb, mint mondjuk egy Naschy-film. Érdekes kuriózum a poszt-cenzúra 'S' besorolású filmjei közül. Ugyanezek a producerek készítettek egy hasonló, de sokkal jobb filmet 1977-ben: az "S" kategória egyik legjobb jelenleg elérhető példája az ESCALOFRIO (SATAN'S BLOOD).