2008. november 3., hétfő

THE HUMAN GODDESS (1971)

Ho Meng Hua, 香港


Ha valaki odáig eljut, hogy célirányosan megnézzen egy Shaw Brothers musicalt, az talán arról is hallott, hogy ezek a zenés/táncos darabok akár nagyobb sikereket tudtak aratni a maguk idejében, mint az örökzöldnek számító wuxiák.
Amatőr filmtörténészkedésünk akkor fog kifizetődni, amikor belebotlunk a THE HUMAN GODDESS-be, egy olyan kutyasekiváncsirá cím az SB-hagyatékból, ami akár titkos kis kedvencünkké is válhat az INFRAMAN és a CAVE OF THE SILKEN WEB mellett. Ez a dalbetétekkel tarkított fantazi-vígjáték arra is alkalmat nyújt, hogy megismerkedjünk Li Chinggel, a kötöttfogású cukiság egykori világbajnokával.

Li Ching, elunva a szigorú szabályok közt működő mennyországot, leszökik a földi paradicsomnak tűnő Hong Kongba, de hamar rá kell jönnie, hogy a város maga az erkölcsi fertő, tele gátlástalan emberekkel. Mágikus kisugárzásával móresre tanít egy rakás rosszfiút /rosszlányt, pártfogásba vesz egy privatizáció alatt lévő árvaházat, szerelmes lesz a drága és közben elénekel féltucat fülbemászó dalt. Ezek a zenés intermezzók remekül vannak beillesztve a történetbe, a szövegek a maguk angol feliratozott módján még szellemesnek is mondhatóak; a gyermekmunka szépségéről regélő sláger például oly felemelő, hogy egy indiai Nike-alkalmazott bizton táncra perdülne a hallatán!

Mindez pazar kiállítású, pszichedellikus mellékhatásoktól sem mentes díszletek közt, Ho Meng Hua (A REPÜLŐ GUILLOTINE, BLACK MAGIC) kifogástalan rendezésében. Aki meg a kezdetleges speciális effektusok miatt panaszkodik, az egy szívtelen kőbunkó!