Szervusztok gyerekek, itt van egy őrülten rémes történet, amit én úgy hívok, hogy...
Valahol Transzilvániában:
Badsin gróf kétszázadik születésnapját ünnepli. Ahogy az ennyi idős vámpíroknál általában, őt is utolérte a kapuzárási pánik, ezért aztán grófunk nincs túl jó hangulatban...
Nem is oly rég, talán száz esztendővel ezelőtt, Badsin még úgy értett a nők nyelvén, ahogyan senki más
Ő volt a környék legrettegettebb vámpírja, ki után nyak nem maradt szárazon
Ó, azok a régi szép idők! Manapság szürke mindennapjait a családi kastélyban tölti, szeretett édesanyjának Nietzschét olvas fel, vagy épp lázálmoktól gyötörve félrebeszél
Megelégelve a szűnni nem akaró nyavalygást, az anya válaszút elé állította fiát:
Szedi a koporsóját és elköltözik otthonról, vagy lemegy a városba munkát keresni. Badsinnak több se kellett, elhatározta, hogy ő bizony bemegy a városba és
degeszre tömi magát tafelspitzzel. 
A kiadós vacsora után hazafele, az öreg templomnál megpillantotta a NŐT.
A leggyönyörűbbet, akit valaha látott.
Vérszívó ösztönétől vezérelve vakon követte őt
s mire ráeszmélt, hogy hová hajtotta vére, már túl késő volt...
He-he-he, szomorú történet,ugye? Ígérem nektek, hogy a következő még ennél is szomorúbb lesz! Addig is, álmodjatok szépeket... és kerüljétek messze el a templomokat!
