José María Zabalza, spanyol
A filmplakáton nőszemély ostorozza a láncra vert vérfarkas férfit. "A farkasember dühe". Mitől dühös a hombre lobo? Főszerepben: Paul Naschy.
Waldemar Daninsky professzor egy tibeti expedíció egyetlen túlélőjeként tér vissza a Himalájáról. - Bármi megtörténhet ott. Meséltek nekem olyan emberekről, akiknek teliholdkor megváltozik a személyisége. Hamarosan egy névtelen levélben arról mesélnek neki, hogy neje megcsalja egyik tanítványával, mi több, a fondorlatos asszony el akarja őt tenni láb alól. A pentagram baljóslatú jelét a mellkasán viselő tanárember teliholdas éjszakán farkasemberré változva átharapja felesége és annak szeretője torkát, az erdőbe veti magát, belebotlik egy kidőlt villanyoszlopba és agyoncsapja a magasfeszültségű áram.
Kollégája és egykori kedvese, a forradalmi elektro-agykontroll kísérleteket folytató Ilona doktornő kiásatja sírjából a tetszhalott Daninskyt, hogy kizárólag nőnemű asszisztensekkel felszerelt titkos laboratóriumában akaratától megfosztott szuper-humán-bestiát kreáljon szerencsétlen Walterből (Walter = Walterman = Waldemar – az angol szinkron névmemóriája nem a legjobb). A kastély pincéjében láncra vert "mutánsok" senyvednek, orgiázó hippik, félmeztelen öregemberek meg egy rusnya törpe. Ha hihetünk a szemünknek, márpedig:
az Operaház fantomjának spanyol rokona is a falak között ólálkodik.
Holdtöltekor Ilona ráerőszakolja magát farkasemberré átvedlett ex-pasijára - a bizarrság láttán a "Scooby Doo és a vonakodó farkasember" cím jut eszembe.
Hirtelen a közerkölcs nevében szétroncsolt filmszalag elkezd vadul ugrándozni a jelenetek között, a felhergelt hombre lobo kiugrik az ablakon, nekiesik a francóista cenzoroknak és... Valójában a közeli városba ruccan ki, gyilkos ámokfutása befejeztével pedig visszatántorog gazdájához. - Hol jártam? Homályosan borzalmas dolgokra emlékszem... Erőszak, veszély! Egy jóindulatú asszisztensnek megesik a szíve Daninskyn, a fiatal lány – dacolva az erőszakkal és veszéllyel - szabadon engedi a férfit. A fordulat újabb ágyjelenetbe torkollik, a lesben álló cenzori ollók ismét lecsapnak a női mellekre.
/A szélesvásznú DVD változatba a műkedvelő kompozitőr egy pocsék minőségű, svéd feliratos VHS-kazettáról illesztette vissza a ciciket./
/A szélesvásznú DVD változatba a műkedvelő kompozitőr egy pocsék minőségű, svéd feliratos VHS-kazettáról illesztette vissza a ciciket./
Mindeközben a tudósnő Daninsky hűtlen feleségét is alávetette illegális kísérleteinek, melynek köszönhetően a fináléban végigizgulhatunk egy filmtörténetileg ritkaságszámba menő wolf man vs. wolf woman összecsapást. Még két fontos információ, ami tulajdonképpen mindent megmagyaráz: a filmrendező végig ittas állapotban volt, és a 14 esztendős unokaöccse javaslatai alapján eszközölt változtatásokat a forgatókönyvön.
A farkasember dühe I. rész : A Tehetetlenség Könnyei
„A történet a LA FURIA DEL HOMBRE LOBO mögött annyira abszurd, még én sem tudom felfogni – fakadt ki a Daninskyt játszó, egyúttal a forgatókönyvet is jegyző Paul Naschy a Videooze fanzine-nek adott interjújában.
Elkezdtük a forgatást és ez az úriember, attól a pillanattól kezdve, hogy megjelent, csont részeg volt. Ráadásul beleírt a forgatókönyvbe, eltávolítva a szerepem javát. Bevallom, apám temetésén kívül ez volt életemben azon kevés alkalmak egyike, amikor elsírtam magam. Sírtam, mert tehetetlen voltam azzal a tragédiával szemben, amit ez az ember okozott nekem.”
Elkezdtük a forgatást és ez az úriember, attól a pillanattól kezdve, hogy megjelent, csont részeg volt. Ráadásul beleírt a forgatókönyvbe, eltávolítva a szerepem javát. Bevallom, apám temetésén kívül ez volt életemben azon kevés alkalmak egyike, amikor elsírtam magam. Sírtam, mert tehetetlen voltam azzal a tragédiával szemben, amit ez az ember okozott nekem.”
A fantasztikumban járatlan baszkföldi rendezőnek (konkrétan ez volt az egyetlen horrorja) nemcsak az alkohollal lehetett komoly problémája, hanem magával Naschyval is, ugyanis a játékidő előrehaladtával a sztárt gyakorta helyettesítette be egy dublőrrel. A hamis farkasembert onnan lehet felismerni, hogy egyenes derékkal, komótosan jár-kel a színen (lásd a fenti képen), ellentétben Naschyval, aki mindig is állatias vadsággal lényegült át kedvenc szörnyévé. Ezen felül Zabalza és a producerek nem átallottak Naschy első horrorjából, a nagyságrendekkel nívósabb LA MARCA DEL HOMBRE LOBO (1967) kópiájából farkasemberes jeleneteket importálni, nem törődve azzal, hogy a karakter a két filmben eltérő maszkot visel.
„Ez a történet árulásokról és inkompetens szakmabéliekről szól, csoda, hogy egyáltalán be lett fejezve.” Sokat elmond, hogy a film 1970-ben készült, de csak két évvel később tudták lepasszolni forgalmazásra. „Miután a filmet befejezték, privát vetítést szerveztek az egyik lehetséges forgalmazónak. Amikor megérkezett, a gépkocsijának reflektora megvilágított egy utcán vizelő alakot. A kiléte felől érdeklődve megmondták neki, hogy ő a film rendezője, José María Zabalza. A forgalmazó azonnal elment, anélkül, hogy beült volna a vetítésre.”
A Waldemar Daninsky-széria harmadik darabja (a másodikat ne is keresd, a Párizsban forgatott LOS NOCHES DEL HOMBRE LOBO szőrén-szálán eltűnt) ténylegesen a leghitványabb farkasemberes Naschy, mindazonáltal megvan neki a maga torzonborz, botcsinálta euro-kult sármja. Hadd vegyem kölcsön Robert Bresson szavait:
A katalán fantaterror talán itt került leginkább egy hullámhosszra Ed Wood fércműveivel, azzal a helyzetelőnnyel, hogy még egy szörnyűségesen banális angol utószinkron is járul hozzá. Mint amikor az egyik asszisztens ráeszmél, miben sántikál főnöknője ---
Az sem lehet egészen tudományos, ahogyan Daninsky éjszaka kitekint az ablakon, és a vágóképen telihold helyett a napot látjuk. A pop cinemában a nemtörődömség szürrealizmust szül.
Az eredeti olyasvalaki, aki úgy akarja csinálni, mint mindenki más, és nem sikerül neki.
A katalán fantaterror talán itt került leginkább egy hullámhosszra Ed Wood fércműveivel, azzal a helyzetelőnnyel, hogy még egy szörnyűségesen banális angol utószinkron is járul hozzá. Mint amikor az egyik asszisztens ráeszmél, miben sántikál főnöknője ---
Az sem lehet egészen tudományos, ahogyan Daninsky éjszaka kitekint az ablakon, és a vágóképen telihold helyett a napot látjuk. A pop cinemában a nemtörődömség szürrealizmust szül.
A farkasember dühe II. rész: Act Like a Real Man
A neves szexuálpszichológus és filmesztéta, Dr. Helmut Wolfstein "Szerzőiség és likantrópia" című tanulmányában felhívja a figyelmet Paul Naschy enciklopédikus horror/sci-fi forgatókönyveinek waldemari védjegyszerűségére. Arról a nőkhöz való ambivalens viszonyulásról van szó, ami tulajdonképpen mozgásban tartja a cselekménynek nevezett deliriát. Se veled, se nélküled, öllek vagy ölellek. A főhősből a csalfa feleség hozza ki az állatot, ugyanakkor a nők számára a jelek szerint rendkívüli vonzerővel bíró Daninsky kínszenvedésére csakis egy áldozatkész, tiszta szívű szerető tehet pontot. Ilona, a féltékeny fúria a szexuális viselkedést befolyásoló agyállományt, a hipotalamuszt próbálja szabályozni, célja az érzelmek feletti teljes dominancia. - Ígérd meg, hogy igazi férfiként viselkedsz!
Megvezetve,
lekötözve,
megkorbácsolva.
Az áldozati bárányként vászonra álmodott farkasember-karakteren keresztül az aggasztóan sok kielégítésre váró nővel körülvett macsó férfi önsajnáló nyüszítését vélhetjük kihallani. This is scientific, baby!
Az argentin Perla Cristal (THE AWFUL DR. ORLOF) jóval többet belead szerepébe, mint amennyit a produkció megérdemelt volna, ami azt illeti, az ő Ilonája a kulcsfigura. Paul Naschy csak áll (fekszik) és bambán néz maga elé. Mintha könnycseppek csordulnának szomorú ábrázatán, a kópia túl sötét ahhoz, hogy tisztán ki lehessen venni az érzelmek apró rezdüléseit. Ebcsont beforr, e trauma után következett a pályafutás nagy nemzetközi farkasember-sikere, a LA NOCHE DEL WALPURGIS. Az itt még csak egy flashback erejéig felbukkanó Tibet a jetivel évekkel később, a LA MALDICIÓN DE LA BESTIA-ban (THE WEREWOLF AND THE YETI, 1975) kerül reflektorfénybe.
Az 'euro-trashbe süllyedt egykori hollywoodi sztár' kategóriát ezúttal Mark Stevens, az 1948-as, Oscar-díjakra jelölt THE SNAKE PIT vezető színésze képviseli.
A film noirokban főszerepelt (CRY VENGEANCE, 1954, TIMETABLE, 1956 - mindkettőt ő is rendezte) amerikaira az Imdb/Wiki adattárai olyan szerepet osztanak, amit valójában nem ő játszik. Öntsük tiszta Mark Stevens-t a pohárba: rövidke jelenésében az egyetem dékánját alakítja.
Aki J.M. Zabalza alkoholmámorban fogant rendezői munkásságában kíván tovább elmélyedni, annak ajánlhatjuk az 1983-as keltezésű AL OESTE DE RIO GRANDE paella westernt,
mely zsánerében állítólag a valaha készült legrosszabb. Utolsó megbízása, a barbáros TUNKA, EL GUERRERO forgatásán illuminált állapota miatt négy nap után távozásra szólították fel. Pár hónappal később, 57 évesen lehelte ki lelkét a direktor. Az utolsó cseppig hű maradt a mozihoz.
A LA FURIA DEL HOMBRE LOBO-t gyártó produkciós cégbe (Maxper Producciones Cinematográficas) még egy jellegzetesen hispán gótikus-medikus horrorfilmre elegendő szufla maradt.
Az EL COLEGIO DE LA MUERTE / SCHOOL OF DEATH (1974) összeégett arcú, fiatal lányok agyával babráló őrült doktorát Krueger-nek hívják ---
A filmritkaságokat Pusztai Steppenwolf Farkas bocsátotta a Deliria rendelkezésére.
