2015. augusztus 8., szombat

KILLERS ON WHEELS (1976)

Kuei Chih Hung, 香港


A Shaw Brothers vadmotoros akciófilmje az American International Pictures keménykötésű biker mozijainak hongkongi megfelelője, méghozzá ugyanabból az évből, amikor Shawék előálltak az AIP blaxploitation kasszasikerének, a COFFY-nak a hű másolatával (THE SEXY KILLER, Sun Chung rendezésében). Ámbátor az is lehetséges, hogy az ötletet Japánból fújta át a szél, náluk még a hetvenes évek közepén is népszerűnek számított ez az Egyesült Államokból eredő (és ott ekkorra már leáldozott) B-filmes jelenség. Példának okáért a Toei stúdió 1975-ben indította útjára a bosozoku (lázadó motorosok) szubkultúrát meglovagoló DETONATION! szériát, az utolsó epizód nálunk is megjelent kazettán. Ha az összképet nézzük és nem a moziplakátot, akkor a KILLERS ON WHEELS valójában rape & revenge kategória, Hongkongi Csónakmotoros Mészárlással megkoronázva. Kezd izgalmasabban hangzani a dolog, ugye? Ami holtbiztos, hogy a produkciót a Yamaha szponzorálta, ugyanis kizárólag ilyen márkájú endurókat nyúznak benne a Yamaha feliratos dzsekikben és pólókban közlekedő bukósisakosok. 


Nagyjából tíz-tizenkét fős motorosbanda barátnőkkel együtt kempingezni indul a Hong Kong városán kívül fekvő szigetek egyikére. Szintén a kompon utazik egy irodista fiatalember feleségével és húgával, hogy eltöltsenek egy kellemes hétvégét barátjuk nyaralójában. Már a kikötőben körvonalazódik a konfliktus a két fél között, ami aztán a hétvégére kompösszeköttetés és rendőri felügyelet nélkül maradó szigeten válik igazi élet-halál harccá.


INFRAMAN-rajongók a társulatban felismerhetik Infraembert (Danny Lee, a nyaralótulajdonos) és Démon hercegnőt (Terry Liu, a feleség). Lee a motorozás szerelmeseként (ASIAN CONNECTION) természetesen kapott az alkalmon, és a dramaturgia egyik csúcspontján maga is kivette a részét a kétkerekű akciózásokból. A boldog kevés műértők számára a KILLERS ON WHEELS fő vonzereje, hogy Kuei Chih Hung mester ült a nyeregben, aki nőibörtönös (THE BAMBOO HOUSE OF DOLLS) és állathorroros (THE KILLER SNAKES) területen aratott sikerei után újabb explotation-témával gazdagította a Shaw Brothers kínálatát. Bár eme próbálkozása aligha végezne előkelő helyen az életmű rangsorolásakor, a stúdió provokátor rendezője nem hazudtolta meg önmagát, valósággal szétszakítja a ShawScope vásznat az a dinamizmus, amivel ő és félőrült operatőre felturbózta a primitív cselekményt. A "beetető" rész motorozásról, szexről, a kazettás magnójukból kantopopot bömböltető társaság renitens viselkedéséről szól, melyet a rendező alkalomadtán burleszk elemekkel nyomatékosít. A helyszínen rögtönzött kaszkadőrmutatványokat elnézve nem meglepő, hogy a forgatáson rengeteg baleset történt.


A fénypont egyértelműen az, amikor Kuei Chih Hung nekilát megrendezi a maga Szalmakutyáját. Az egyik nőt tompává erőszakolják, a másikat félmeztelenül a halálba kergetik (egy Cat.III-at érő pillanat). Az életben maradtak elbarikádozzák magukat a házukban, kintről a kellően felhergelt motorosok próbálnak bejutni. Reccsennek a csontok, szénné égnek a testek, a garázsban pihenő csónakmotor - szintén a Yamaha elnyűhetetlen terméke - kézifegyverként használva tesz kárt az ellenben. Nem ez az egyetlen mozzanat, ami emlékeztet az I SPIT ON YOUR GRAVE-re; lásd mindkettőben azt a részt, amikor a punkok/parasztok a hajójuk után kötik a kenut.*


Kivételesen nem a SZALMAKUTYÁKat koppintó hongkongiak koppintották az I SPIT-et, az amerikai botrányfilm valamivel később került bemutatásra. Ezen kívül a kanadai DEATH WEEKEND-et is hasonló fából faragták '76-ban - valóságos nemzetközi rape & revenge aranykorról beszélünk! Meglepetésemre, Kuei szaklexikonokban sem jegyzett filmjének angol szinkronos változata hosszú ideig előfordult az USA grindhouse mozijainak műsorán, olykor Karate Killers on Wheels címen. Még ha nem is találjuk lenyűgözőnek az első órát (senki sem karatézik benne), a rommá zúzott luxusnyaralót és hullahegyeket maga után hagyó utolsó felvonás garantáltan ki fogja elégíteni a kemény akciófilmek kedvelőit.


"Gyilkosság, drogok, fiatalkorú bűnözés és így tovább. Sok hongkongi nem akar tudomást venni a társadalom problémáiról. Azt hiszik, amíg rájuk nem támadnak, minden rendben van." A Kueitől származó idézet rávilágít a stúdiórendszer kereteibe szorított szaki "tüzet tűzzel" rendezői habitusára, ahogyan túlzásokba eső filmjeivel képletesen a közönségre támadt. "Egyáltalán nem érdekel az ábrándozó, romantikus filmek készítése. Mostanában a külföldi rendezők zöme szocio-realista filmeket csinál. Én mindig is realista szemléletmódra törekedtem, de ezt Hong Kongban nagyon nehéz megvalósítani. Ha csinálsz egy filmet gengszterekről, megsértheted vele az igazi gengsztereket. Ha provokatív a dialógus, azt hiszik rólad, hogy politizálsz. Ha kifogásolod, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők túl enyhe büntetést kapnak, agitátorként fognak megbélyegezni."


A külföldi kollégáit (jelen esetben Sam Peckinpah-t) irigykedve figyelő Kueinek és hűséges forgatókönyvírójának, Szeto Onnak pár elejtett mondat segítségével azért sikerült belegyömöszölniük némi mondanivalót az akkortájt egyre növekvő fiatalkori just for fun bűnözéssel kapcsolatban. - Hadd szórakozzanak, még fiatalok - legyint a mama. A motorosok jómódú szülei vajmi keveset törődnek azzal, mit csinál a drágalátos utód a tengernyi szabadidejével. - Ti gazdagok tehettek róla, hogy a magunkfajta csórók bűnözőkké válnak - szalad ki a marxkároly az egyik bandatag száján. (Most tekintsünk el attól, hogy a szkript szerint ő is gazdag szülők gyermeke.) A fiatalkorúakat nem elég szigorúan büntető igazságszolgáltatás is megkapja a magáét, mindazonáltal a KILLERS ON WHEELS lényege mégiscsak abból áll, hogy a horogkeresztes punkokat ráereszti a civilizált átlagemberre, aki a nyomás alatt maga is kénytelen barbár eszközökhöz folyamodni. 


A nyugati, "szocio-realista" társaihoz képest kevésbé drámai, időnként megmosolyogtató, ám annál vadabb film úgy bánik szereplőivel, mint exploitation-rituálé során feláldozandó szalmakutyákkal. „Az ég és föld nem emberi, neki a dolgok, mint szalmakutyák" (Lao-ce). Valamennyire azért próbálták árnyalni az antagonistákat, a bandavezér mértéktartó figura, a brutális események spiráljába az ő pozíciójára féltékeny testvérének frusztrációja hajszolja bele a szórakozni - de  nem embert ölni - vágyó fiatalokat. A befejezés sem igazán kínál erkölcsi katarzist, csak egy Bach gyászzenéjével aláfestett záró képsort, mely leltározza a háború áldozatait. No és ne feledjük, miközben az ún. civilizáltak unott képpel horgásznak vagy madzsongoznak, rendezőnk azzal van elfoglalva, hogy a lehető legfaszább kameraállásokból megmutassa, milyen vagány versenyfutamokat rendeznek a motorosok. Fődíj: egy numera a banda legjobb macájával.


Vajon a Yamaha marketingesei tudták, miféle antiszociális elemek alá adják a lovakat? A közönség fiatalabb része szerintem rohant a legközelebbi márkakereskedésbe egy enduróért... Hát persze, hogy tudták. A gyár logója a moziplakáton ugyanakkora, mint az SB embléma! 


Kuei Chih Hung életrajz a Delirián ITT.

* Ehhez a képkockához térjünk csak vissza:

A motorcsónakban elvileg ketten vannak, de a partról felvett nagytotálokban látszik, hogy a színészek mellett ott ül a kameraman egy Arriflexszel a kezében, és a hajóból készíti a felvételeket.

Valakik itt nem vették a fáradságot, hogy kétszer vegyék fel a jelenetet. Azt eddig is sejtettük, hogy Shawéknál feszített volt a munkatempó, na de ennyire :-O