Tonino Ricci, olasz-spanyol
A Pánik azon kevés nyolcvanas évek eleji olasz horrorfilmek egyike, amelyik Magyarországon legálisan is megjelent videokazettán. A Helikon szinkronizált, pontosabban többnarrátoros kiadványa szélesvásznú, a játékidőből kiindulva (89:30) vágatlan.
A filmet Anthony Richmond álnéven Tonino Ricci rendezte. A nem túl jó hírű iparosnak ("Talán a legrosszabb olasz rendező-bérenc az összes közül" - Delirium) egyik korábbi sci-fije is felbukkant a hazai tékákban (Űrbázis a tenger mélyén). A főcím két Lucio Fulcihoz köthető nevet tartalmaz: a főszereplő David Warbeck és a vágó Vincenzo Tomassi. Ricci egyébként régi harcostársa volt Fulcinak, ő vezette a Fehér Agyar kalandfilmek második stábját, illetve rendezte a széria harmadik részét. A Pánik javarészt Spanyolországban és egy római stúdióban forgott, de mivel a történet Nagy-Britanniában játszódik (ahol a második világháború idején, legfelsőbb utasításra valóban történtek bakteriológiai fegyverkísérletek), angol utcaképeket is bevágnak bobbykkal, piros telefonfülkékkel, Big Bennel. Egy biztos, Tomassinak nem lehetett könnyű dolga összeilleszteni a teljesen eltérő környezetben rögzített felvételeket. Az Angliában forgatott tekercsen Rover típusú rendőrautó szirénázik, mire megérkezik a tetthelyre, Ford lesz belőle. Ne kerteljünk, eme tudományos-fantasztikus horror minden ízében alacsony színvonalú, de olasz ripoff lévén megvan a maga szórakoztató oldala, az abszurd cselekményszövésétől kezdve ("fordulatokban bővelkedő", fogalmaz a borító) a szerény eszközein bőven túlmutató, apokaliptikus ambíciójáig.
Kísérleti laboratóriumban elszabadul egy vírus, a titkos katonai projektért felelős professzornak nyoma vész. A kisváros különböző pontjain bestiális gyilkosságok történnek, a furcsa sebektől borított áldozatok vérét kiszívták. A halottkém jelenti: "Annyi bizonyos, hogy a gyilkos - akár ember, akár állat - egyfajta mutáns."
A mutáns, vagyis a baktériumtól megfertőződött professzor elintéz egy kocsiban szeretkező párt,
zuhanyzó szőke nőt,
A nap hőse, Kirk kapitány (D. Warbeck) a szőke laboránsnővel (Janet Agren - EATEN ALIVE, ZOMBIK VÁROSA, a Pánik remake-jének is felfogható RATMAN) és egy helyi rendőrtiszttel (a koprodukció spanyol oldalát erősítő José Lifante - THE LIVING DEAD AT THE MANCHESTER MORGUE) az oldalán nyomába ered a csatornarendszeren keresztül közlekedő szörnynek. A bombázó repülőgép már a terület felett kőröz, a kép alján elindult a számláló...
Lényegét tekintve egy meglehetősen ódivatú (ötvenes évek) monster-on-the-loose program, osztva George A. Romero THE CRAZIES-ének bio-fegyverkezési aggályait és a slasher filmek szubjektívjeit. Kliséi máig használatban vannak, elég csak a jó tíz évre rá Hollywoodban készült OUTBREAK-re (Virus) gondolni, mely nagyjából ugyanezzel a karakterkészlettel dolgozott. Mindemellett a Pánik (olaszul Bakterion) a ripoffok ripoffja. A közvetlen elődök között említhető a HELL OF THE LIVING DEAD (elszabadult bakterológiai fegyver), NIGHTMARE CITY (mutánsok támadása), CANNIBAL APOCALYPSE (kergetőzés a csatornában). Nem akarok pánikot kelteni, de italo-trashben a Pániknak sikerült szintet lépnie, lefelé - ebben a filmben még a digitális számláló is defektes! A moziteremben vetített film szintén vicc kategória, a fizető közönség egész végig azt bámulja, ahogyan egybites sramlizenére autó halad az úton. Ennél bármelyik "Anthony Richmond" filmmel jobban jártak volna.
Az eredetiséget nagyítóval keresve éppenséggel itt bukkanhatunk egy olyan jelenetre, amit aztán a DÉMONOKban fogunk viszont látni: a mutáns a moziközönséget a vászon mögül, azt beszakítva támadja le. Mivel társaihoz képest nem kimondottan véres, a speciális effektusairól sem lehet ódákat zengeni, a szörny maszkja talán az egyetlen hatásosnak nevezhető dolog a fércműben. A szörnyet Roberto Ricci játssza. Ő a rendező fia.
- Látott már maga ilyen rossz színészeket? kérdezi Warbeck kollégájától. A mesterségét nem túl komolyan vevő új-zélandi hajlamos volt efféle belső tréfákkal feldobni szerepeit (lásd a THE BEYOND elöltöltős pisztolyát). Az oka megvolt rá, elvégre a Pánik minősített esete annak az olaszos filmkészítési temperamentumnak, ami a színészekkel hús-vér bábokként bánik. "Elvittek Madrid főutcájára, felemelték a csatornafedelet, beledobták a kábeleket, kamerákat, aztán odajöttek hozzám: "Most maga jön." Bassza meg, gondoltam magamban, nekem annyi. Háromezer éves fertőző betegségek várnak rám odalent." Warbeck imádott együtt dolgozni Riccivel, elmondása szerint nem volt ő olyan rossz rendező, csak ahogy az lenni szokott, annyira kevés pénz és idő állt a stáb rendelkezésére, hogy abból nem lehetett csodákat művelni.
Nagy hirtelen nem is tudom eldönteni, melyik a "jobb", a lelkesedéssel összegányolt Pánik, vagy az ALIEN 2 ON EARTH. Tűzzük őket közös műsorra, és kezdődhet a szégyenletes Spagetti Ripoff Party!
Vészmadár felirat a végén:
Amit most látott, az megtörténhet......
vagy már meg is történt!
