2017. június 4., vasárnap

DER TURM DER VERBOTENEN LIEBE (1968)

NSZK-francia-olasz kosztümös kalandfilm, erotikával, horrorral és Tordai Terivel fűszerezve


Tordai a Neue Delta osztrák filmgyártó vállalattal állt szerződésben, rajtuk keresztül vált nyugat-európai sztárrá a talpraesett kurtizán, Frau Wirtin, alias Szexi Suzanne szerepében. A német közönségfilm ciklusait gyarapító (Karl May-ciklus, Edgar Wallace-ciklus, Frau Wirtin-ciklus) pajkos-kosztümös vígjátéksorozat 1967-1971 között futott le Franz Antel, alias Franszoá Legrand rendezésében. Terike kedvenc osztrák rendezőjének eme munkáját azonban nem a Neue Delta, hanem a germán exploitation úttörő producerének, Wolf C. Hartwignak a cége, a Rapid Film gyártotta (siehe auch KARATE, KÜSSE, BLONDE KATZEN). Az Egyesült Államokban Sikoltó szüzek tornya címen forgalmazták.


A tiltott szerelem tornya (eredeti német cím) Magyarországon készült, a Dunakanyarban, a Vajdahunyad váránál és a filmgyár területén. Ahogy szerte Európában, úgy nálunk is reneszánszukat élték a történelmi kalandfilmek (Tenkes kapitánya; Egri csillagok), éppen ezért erős kétségeim vannak afelől, hogy az impozáns belsőket és a Süsü, a sárkány kulisszáira emlékeztető középkori díszletvárost kizárólag ennek a kis produkciónak a számlájára húzták volna fel. 


Vajdahunyad vára (Városliget):

Egyetlen stock-shot vágókép erejéig feltűnik egy másik ismerős kastély is:

A daliás francia főszereplő tejfelesszájú jobbkezét a pályakezdő Kosztolányi Balázs játszotta,
aki itt éppen Tordai Terinek örül.
Kosztolányinak sem elöl, sem hátul nem írták ki a nevét a stáblistára, pedig övé a második legfontosabb férfiszerep, amíg ki nem vonják a forgalomból. Az akkori kultúrpolitikai viszonyokat ismerve egy ilyen kapitalista "szexfilmben" való részvétellel valószínűleg amúgy sem dicsekedhettek nyilvánosan a hazai színművészek. A viele andere között mellékszerepben láthatjuk még Mécs Károlyt,
valamint Markos Györgyöt,
aki itt szintén Tordai Terinek örül. És akkor ledobta magáról a törülközőt... Hát nem két csehszlovák államvédelmi elvtárs ugrott ki belőle?! (nevetés, taps)

Markos ifjúkorában igen jól festett a vásznon - ő alakítja a királyné udvari festőjét. De komolyan: akár filmsztár is válhatott volna belőle, ha nem bohóckodja el a karrierjét. /Haláli jelenete vitrinkártyán itt./

Adódik a kérdés, vajon az ungarische közreműködésen túl találunk-e elegendő indokot arra, hogy a muzeális jellegű darabot kirángassuk a feledés homályából?


Először is gótikus horrorként, ahogyan az USA autósmozijaiban próbálták eladni, inkább csak jóindulattal lehet értelmezni. Az első öt perc ígéretes: vörös kámzsás gyilkosok a vártoronyban, félmeztelen íjásznő, folyóba dobott hullák - mintha egy középkori Edgar Wallace Krimibe csöppentünk volna. Aztán a kardforgató romanticizmus válik a meghatározóvá, miközben azért az egészet továbbra is átszövi a sorozatgyilkosságokkal szegélyezett pikantéria. 


Az impotens király távollétében a nimfomániás Burgundi Margit királyné - Tordai Teri - és két udvarhölgye inkognito nemes ifjakat csalnak fel a vártoronyban berendezett hálószobáikba. Az orgiákat követően a Lotaringiai herceg embereinek segédletével az alkalmi szexpartnereket megölik és a Szajnába vetik. Az angol címben szereplő "virginek" hallatán tehát kivételesen ne lenge öltözetű lánykákat képzeljünk magunk elé, hanem szűkgatyás legényeket. Főhősünket, a még véletlenül sem szűz Buridan kapitányt is lépre csalják egy forró éjszaka ígéretével, de mivel Franciahon legügyesebb Jean Marais-imitátoráról van szó, neki sikerül elmenekülnie a tetthelyről.


A párbajtőrözés és az ablakokból való ki-be ugrálás bajnoka később felismeri az álarcos csábítók egyikében egykori kedvesét, a királynőt. A hajdanán ártatlan virágszálnak induló teremtés a saját apját ölette meg, hogy a trón közelébe jusson. A botrányt tovább tetézi húsz évvel korábbi szerelmük eltitkolt gyümölcseinek felbukkanása. A testvérpár, Philippe (Kosztolányi) és Gautier (Markos) a tudtuk nélkül a saját anyjukra gerjednek rá a "tiltott szerelem tornyában". Jó royalistaként a kapitánynak nemcsak a király becsületét kell helyreállítania, de a történet bajba került szűzkisasszonyát, Blans Düboát (Uschi Glas - 7 VÉRFOLTOS ORCHIDEA) is ki kell mentenie az erkölcsi fertőből.  Hogy aztán jól megba...rátkozhasson vele.


Alexandre Dumas A Nestle-i torony című történelmi színdarabja alapján több francia film is készült, a leghírhedtebb közölük az 1955-ös változat. A három testőr vagy Tulipános Fanfan féle korabeli cape et d'épée (kosztümös, kardozós, romantikus) kalandfilmekbe nem illő erkölcstelenségeivel bemutatásakor közfelháborodást keltett.
Truffaut így írt róla: "Az erotikát tekintve messze túlment mindenen, amit addig látni lehetett. A filmek morális elbírálását végző Katolikus Központnak ki kellett találnia egy új besorolást, amivel figyelmeztetni tudták a szülőket, nehogy a gyerekeik véletlenül megnézzék." Franz Antel ennek a bő tíz esztendővel korábbi botrányfilmnek a remake-jét készítette el. Bár manapság ebben a formájában újramesélve megint vállalhatatlan lenne, 1968-ban, a mozikban is zajló szexuális forradalom hajnalán pár fedetlen kebel vagy fenék, kis vérfertőző intrikával megspékelve aligha verhette ki az erkölcsi biztosítékot - itt a Deliria Katolikus Központban maximum 14-es karikát kapna. Hasonlítsuk csak össze a HEXEN BIS AUFS BLUT GEQUÄLT-tal - csupán egy év választotta el a kettőt, mégis micsoda különbség!


A transznacionálitás jegyében a németesen konvencionális rendezést az olasz operatőr ruházza fel némi stílussal, a franciásan frivol hölgyek leruházkodása ízléses keretek között marad. Ha horroristák és libidomániások igényeit nem is fogja kielégíteni, túlbonyolított kalandfilmként nincs igazán szégyenkezni valója. Buridant, a javíthatatlan szoknyapecért arcpirító pimaszsággal (és perfekt séróval) alakító Jean Piat a Lagerdére lovag kalandjaival aratott sikereket a magyar tévénéző hölgyek köreiben, amikor 1977-ben leadták a '67-es keltezésű tévésorozatot. "Terry Torday" férfi rajongói pedig annak örülhetnek, hogy a vezényszóra vetkőző művésznő a szépsége teljében lett megörökítve, ráadásul egy tőle szokatlan, Báthory Erzsébetre emlékeztető negatív főszerepben. Itt megint egy pikáns kép következne, mondjuk az, amelyiken Tordai félmeztelenül íjászkodik, de én inkább az olasz moziplakáthoz készült grafikát választottam ---


A bejegyzés végére csak megválaszolódott a kérdés: hát persze, hogy érdemes volt kirángatni a feledés homályából, máskülönben nem született volna meg a bejegyzés! Amennyiben a filmet valamilyen oknál fogva a saját szemünkkel akarnánk megnézni, akkor ennek legegyszerűbb módja a német nyelvű, interneten keresztül sugárzott kópia:
http://www.antel-filmarchiv.at/filmclub/der-turm-der-verbotenen-liebe/