2017. június 17., szombat

MANIAC COP (1988)

William Lustig, USA


Larry Cohen (GOD TOLD ME TO) megírta, William Lustig (MANIAC) megrendezte, a Shapiro-Glickenhaus Entertainment (FRANKENHOOKER) bemutatta. A közreműködők névsorából adódik, hogy független New York-i exploitation filmről van szó, még úgy is, hogy anyagi megfontolások miatt a jelentős részét Los Angeles utcáin forgatták. A cselekmény rövid leírása a Drive In 2000 VHS-borítóján olvasható.


Lustig a  hőskorszak talán legdurvább slasherfilmjével és egy szintén New York-ban játszódó poliziesco-homázs akciófilmmel (VIGILANTE) a háta mögött olyan rendezővé vált, mint egy tapasztalt rendőrjárőr: magabiztosan mozog a nagyvárosi dzsungelben, nem hezitál, ha erőszakot kell alkalmaznia, akciójelenetei büntetnek. A MANIAC COP slasherként és akcióthrillerként nézve egyaránt kellően mozgalmas, nincs benne holt idő, ebből kifolyólag annyira rövid, hogy E-180 kazettán bőven ráfér utána a második rész. A reklámszlogenjét kölcsönvéve: a Mániákus zsarut jogában áll kritizálni, de minek?


Hogy mégis hagy maga után némi hiányérzetet, annak magyarázatához alá kell rendelni a filmet a szerzőiség-elméletnek. Larry Cohen ugyanis egy rá jellemző, műfajilag szabadfogású (természetfeletti horror; Hitchcock-thriller; zsarufilm) történetet eszelt ki, melyben a hétköznapok egyik biztonságosnak hitt pillére omlik rá az átlagemberekre. A nyitány tipikus coheni szubverzió, egy baromi erős "horog", ami maga után húzza az egész filmet: bűnöző elemek elől menekül egy nő, a parkban meglátja az egyenruhás rendőr sziluettjét, odarohan hozzá, mire fel a biztos úr kitekeri a nyakát.


A gyilkosságok sorozatossá válnak, a médián keresztül keltett pánik elhatalmasodik a városon, a lakosság fegyverért nyúl, ha rendőrt lát. A maga nem éppen visszafogott szimbolikájával, kaján vigyorral a képén (mint amikor a híg betonba beledolgozott áldozatot másnap légkalapáccsal kell kibontani a járdából) a MANIAC COP egy össztársadalmi rémálmot jelenít meg, avagy mi történne akkor, ha a közbiztonságért felelős erőszakszervezetben az állampolgárok nem bízhatnának meg többé. A világ legveszélyesebb metropoliszának tartott New York megtisztításának előestéjén színre lépett zombizsaru annak a korrupt rendszernek az elszabadult Frankenstein-szörnye, amelyik a saját jó hírnevének a megőrzését tartja a legfontosabbnak. A munkáját annak idején Piszkos Harry elhivatottságával végző közszolga haragja nem is kizárólag a sanyarú sorsáért felelős feletteseire súlyt le, akik a mundér becsületét védve börtönbe juttatták őt, hanem civilek életét követeli, így állva morális bosszút a városvezetésen és a rendőrség intézményén.


Cohen intézmény-fóbiás (de véletlenül sem rendőrellenes) szövegének végrehajtójaként Lustig a suspense-akciókra összpontosított, szabálykövető slasherré merevítve a filmet, Jason-szerű s(z)ótlan mumussal, kötelezően nyitva hagyott befejezéssel. Negatívról felújított tip-top kópián nézve megállapítható, hogy a mocskos grindhouse hangulat '88-ra már az exploitation filmekben is a múlté, az alacsony költségvetés nyomait steadicammel, látványos kaszkadőrmutatványokkal takargató stílus osztályán felüli. A színészek ellenben alul lettek instruálva: Bruce Campbell meghurcolt balekja közel sem annyira grúvi, mint az EVIL DEAD 2-ben, a párbeszédekbe egyedül Tom Atkins (a NIGHT OF THE CREEPS-ből) és néhány veterán mellékszereplő lehel életet. Ezek a leharcolt arcok néhány hevenyészett mondattal képesek karaktert formálni, a kopasz kapitányt alakító William Smith orgánumát a Mániákus Zsaru is megirigyelné. Robert Z'Dar annak az akromegáliában szenvedett Rondo 'Creeper' Hattonnak az örökségét vitte tovább, aki a negyvenes években vált kisebbfajta horrorsztárrá rendellenes fejformája miatt.


Fényes karrier a videokölcsönzőkben, nyomában két folytatással (23) + coppintások (PSYCHO COP; MAD COP). Nem rossz, különösen az akkori direct-to-video felhozatalhoz mérten. Viszont nemrég megnéztem a koncepciót mentősökre alkalmazó Szirénázó halált, amiben a forgatókönyvíró saját maga irányította a forgalmat. Mintha abban több lett volna a spiritusz, az a kis extra plusz, amitől egy korrekt B-filmből "A Larry Cohen Film" válik.